B.Ú.É.K!

Békés, boldog Új Évet kívánok minden kedves olvasómnak!

Karácsony

MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK

BOLDOG, BÉKÉS ÜNNEPEKET 

KÍVÁNOK!

B.Ú.É.K 2015

Süteményekben gazdag új esztendőt kívánok 

minden kedves látogatómnak!

Kincsre leltem a minap...

....méghozzá hatalmas kincsre. Kezembe került nagymamám ősrégi süteményes könyve, amiből gyerekkoromban valami csodálatos dolgokat alkotott. 

Mai napig emlegetjük egy-egy süti kapcsán, hogy finom-finom, de a mama milyen finoman tudta készíteni...

A titok egyik nyitja most előkerült...a másik a sok-sok gyakorlás és csak reménykedni tudok benne, ogy egyszer talán majd én is tudok olyan mesés finomságokat készíteni úgy, ahogyan ő...sok-sok évvel ezelőtt...:-) 

Tortaszezon

Jupijupijééé! Kezdődik hamarosan a tortaszezon nálunk! Sorra jönnek a családi szülinapok...:-)  Már kezdem gyűjtögetni az ötleteket, mert most is szeretnék valami saját kreálmánnyal előrukkolni...már ha lesz rá elég idő, hogy kitaláljak valami vállalhatót, ami ízre is megállja a helyét...arra az esetre, ha nem jönne az ihlet, fel kell készülnöm majd "B" tervre is, de remélem erre nem lesz majd szükség...:-) Mert hát azért torta nélkül nem maradhat egy ünnepeltünk sem.:-) 

B.Ú.É.K

BOLDOGSÁGOS ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNOK

MINDEN KEDVES LÁTOGATÓMNAK!!!

Kovásznevelésbe kezdek

Régóta piszkálja már a fantáziámat a házi kenyér kérdése, hogyan lehet igazi jó kenyeret sütni kemence nélkül... Az utóbbi időben elkezdtem az itthoni kenyérsütést öregtésztás kovásszal, amivel már sokkal jobb, és szebb kenyerek sikerültek.

Azonban még mindig nem hagy nyugodni a dolog, hiszen olyan csoda kenyereket látok, amik sütőben sülnek...erre törekszem most én is, szeretném, ha nekem is sikerülne. Így hát arra gondoltam, hogy megpróbálkozom vele....és a két gyerek mellett kovászt is nevelgetek...:-) 

Szétnéztem hát itt-ott a világhálón, többféle variációt is találtam, úgy döntöttem, nem bonyolítom az életem, az egyszerűbb megoldást választom...költségktakarékos szempontokat is figyelembe véve nem vettem hozzá teljes kiőrlésű lisztet, amit szinte mindegyik oldal ír, megpróbálkozom a sima Bl 55 liszttel...ez van itthon...meglátjuk mi sül ki belőle...? Reményeim szerint kenyér...1-2 hét múlva...:-) 

Feladatot kaptam...

.....aminek nagyon örültem, több okból is...

1. Annyira talán nem is rossz, amit csinálok, még ha amatőr szinten is...megtiszteltetésként ért, hogy megkértek.
2. Ha megint sikerül alkotnom valamit, azzal talán sikerül valakinek nagy örömet szerezzek...és ez jó
3. Ismét az egyik kedvenc időtöltésemnek hódolhatok...tortát gyártok

A feladat nem egyszerű, de szeretem a kihívásokat...totál tojás,-lekvár- és gyümölcsmentesen kell gondolkodjak, ez némiképp szűkíti a lehetőségek tárházát, de nem foghat ki rajtam...megoldom...:-) 

Valamikor régen, amikor nagylányom még aprócska volt, átmenetileg küszködtünk a tojás- és tejallergia okozta kötöttségekkel...ám ünnepnapok akkor is voltak, és határozottan emlékszem, hogy készítettem én már ecetes piskótát...és akármilyen bizarrul is hangzik, az íze meglepően finom....sőt, én akkor azt mondtam, hogy jobban ízlik, mint az igazi. Egyetlen hátulütője, hogy az állaga meglehetősen szívós...dobálni lehetne vele, de szerencsére ez az ízén mitsem változtat...már csak elő kéne kotorni a receptet valahonnan a fiók mélyéről...no ez lesz a nehéz feladat.:-) 

A borítást már kitaláltam....marad az örök dilemma: a töltelék...csokoládés, az már biztos, mert ez is a kérés része, csak hogy igazán finom legyen, ismereteim szerint, ahhoz tojás kell, ami ugye tiltólistás....úgyhogy ideje új ismereteket szerezni, és tojásmentes habkönnyű, csudafinom krémet gyártani...maradt még egy kis időm...lelkesedésem töretlen, agyalok, és megcsinálom...:-) 

Gondolatok a következő nagy tortakészítési projekthez

Már csak egy hét...egy hét, és a pici fiam egy éves lesz. Nagyon kemény egy év van a hátunk mögött, de ő mindenért kárpótolt, rengeteg sok örömöt és boldogságot kaptam tőle a viszontagságokkal teli hétköznapokon, neki mindig sikerült bearanyoznia a napomat, bármennyi fájdalom is ért...elég volt hozzá egyetlen mosoly is, vagy látni azt, hogy napról napra mennyit fejlődik, mennyit ügyesedik, és mi minden újdonságot tanul hónapról hónapra...

Eltelt egy év, már hónapok óta töröm a fejem, hogy milyen tortával kedveskedhetnék neki, mi lenne az, aminek a legjobban örülne, és akárhogy is nézem, egyetlen dolog van,amit mindennél jobban imád: ő Sanyi, az alvócimborája, aki egy plüss csacsi.

Így hát arra jutottam, hogy nem kérdés, hogy Sanyi-tortát készítek, csacsi sütési projekthez kezdek. Az egyik lényeges kérdés kipipálva, az, hogy mi, az már tiszta...csakis Sanyi....

A következő fontos momentum, az a tészta kérdése...erre találtam a jómúltkor egy forró vizes piskóta receptet 6 tojásból, viszonylag nagy adag lesz, nagy tepsiben pont elfér, a hozzá való Sanyi-sablon már készen is áll...

Még két lényeges dolog van, az egyik a bevonat, a másik a krém....

A bevonat tekintetében a nyújtható cukormázat ezúttal elvetem...elég macerás lenne, és több zacskó is kéne, arról nem beszélve, hogy nem túl könnyű vele dolgozni, hamar megszárad, töredezik. Kizárásos alapon tehát nem marad más hátra, mint újból fondant gyártásba kezdek. Találtam egy viszonylag könnyebbnek tűnő fondant  receptet, megpróbálom...

Maradt tehát a krém kérdése, amivel egyenlőre még nem tudok mit kezdeni, de folyamatosan gondolkodom, nem bíznám a véletlenre, hogy vagy sikerül, vagy nem, mert hát mégiscsak egyszer egy éves az ember gyermeke...:)

Botika és az ő Sanyija

Egy kis személyes

Közeleg Dorka lányom 6. szülinapja, így egyre többet töröm a fejem azon, hogy idén milyen különleges tortával lepjem meg...?

Kis élete első három tortáját még cukrászdából rendeltem, amik külsőre kifogástalannak tűntek, de az ízével voltak problémáim...aztán úgy döntöttem, hogy lehet, hogy külsőre nem tudok olyan csodaszép hibátlan tortákkal előrukkolni, de az ízével nem lesz gond, az biztos...

Így történt hát, hogy a negyedik szülinapjára fagyi alakú tortát sütöttem 3 gombóccal, aminek az egyik gombóca meggyes, a második málnás, a harmadik barackos volt, a tölcsére pedig citrom krémes. Külsejét pedig saját kézzel gyártott fondant-nal fedtem be.

Akkora sikere volt, hogy nem túlzok, ha azt mondom, hogy 5 azaz öt perc alatt elfogyott, volt olyan ízű része, amit meg sem tudtam kóstolni.

Ezen a sikeren felbuzdulva az ötéves tortát is magam készítettem, kicsi Lelkem kitalálta, hogy zsúrt szeretne, így a sok gyerekre való tekintettel 3 emeletes kaptár tortát kapott, könnyű citromos krémmel, a felső "emelet" pedig keksztekercses volt.

Az a fajta ember vagyok, aki mindig felül akarja múlni önmagàt, ez esetben ez főleg így van, már kezd körvonalazódni egyfajta koncepció a fejemben, de erről egyelőre annyit árulnék el, hogy eper ízű lesz, egyrészt mert imádja az epret, másrész Eperkét, mint mesehőst, harmadrészt ez volt az óvodai jele...:-)

A többit jövő héten, de akkor már a kész remekművel együtt...:-)

Azt hiszem idén sem maradtam szégyenben...íme a hatodik: